CIKK: Házi feladat magas fokon: Miért kapja a diák a házi feladatot?

Print Friendly

2015. február 10. -

„A tanulási-tanítási folyamatra, ha úgy gondolunk, mint az egyéni sajátosságokhoz igazodó és az előzetes tapasztalatokra is építő folyamatra, akkor a tudást az eredetitől eltérő, és iskolán kívüli kontextusokban is jól alkalmazhatónak véljük. Amelyben a diák jól ismeri erősségeit, gyengeségeit és a saját tanulási folyamatát. Tanulás nem csak az iskolapadban ülve lehetséges, tudás sem csak a pedagógustól kapható.

Ha ezt gondoljuk a tanulásról, akkor a házi feladatról is a hagyományostól eltérően kell gondolkodnunk. Talán másféle funkciója is lehet az otthonra kapott feladatoknak, mint az, hogy mindenkinél egyformán a tanítási órákon elsajátított ismeretek rögzítését, begyakorlását, kiegészítését szolgálják.
A házi feladat lehet rendkívül változatos formájában, módszereiben, eszközeiben, és lehet motivációnövelő is. Főként, ha a gyermek aktív részese a tudás megszerzésnek, ha közel hozható az érdeklődési köréhez, vagy felkelthető az érdeklődése e tevékenység által.

A diákok 80%-a szerint a tanulásra fordított idő megnövelhető, tehát nem baj, ha van házi feladatkép12

Abban egyet értenek a szakemberek, a szülők, sőt a diákok többsége (80%-a) is, hogy a tanulásra fordított idő megnövelhető, tehát nem baj, ha van házi feladat1.  Hiszen a lecke több funkciót tölt be annál, minthogy begyakoroltat. Leginkább feladatra orientáló, motiváló hatása miatt fontos. Sikerélményt adhat, hozzájárulhat a tanulók felelősségének, önállóságának fokozásához.
Azt is kimutatták, hogy a házi feladat általában igen erős érzelmi reakciókat vált ki a tanulókban. Tudható, mely gyermekek azok, akik lelkesen végzik, melyek azok, akik lassan, és elkerülő technikát alkalmaznak, és kik azok akik, nem mindig készítenek házi feladatot. Az énbevonódás, a feladatvégzéskor megélt siker pozitívan hat az énkép alakulására, a kompetenciahiány-érzés negatívan.
A tanulónak mindenképpen aktív szerepet kell vállalnia egy adott feladat megoldásában. Az abban nyújtott teljesítményről önmaga számára azonnal jelzést kap, és késleltetve ugyan a pedagógustól pozitív vagy negatív visszacsatolást is érkezik. A folyamat visszacsatolással zárul, ezért rendkívül fontos az, hogy ne maradjon el a házi feladat ellenőrzése, javítása, értékelése.

A jól kiválasztott házi feladat a tanulóra szabott

A jól megválasztott feladat, szintben illeszkedik a diák képességéhez: fejlesztő és motiváló hatású. Az önhatékony tanuló szívesebben választ később kihívást jelentő feladatot, kitartóbban dolgozik, mint aki kételkedik tehetségében. (Séra, 2007).
A tanulók képességeik, személyiségük tekintetében nagyon sokfélék. Az ellenőrzés által megtudható, hogy kinek milyen szintű volt a feladat: elégséges volt-e a fejlődéshez, vagy túl könnyű, és valószínűleg a gyermek nem fejlődött általa. Kiderülhet, hogy mennyi idő alatt sikerült elvégezni, megoldani: órák, percek alatt? Önállóan vagy szülői, külön tanári segítséggel?
Nagyon gyakran a visszacsatolás a szülő irányából is lényeges, hiszen a házi feladat sokszor otthon készül el, vagy esetleg a gyermek otthon még a délutáni órák, a napközi után is gyakorol. Nem egyszer késő estig.
Jó gyakorlat, ha a pedagógus kéri a házi feladat napló vezetését a szülőtől. Aki, ha partner ebben, megkérhető, hogy vezesse a házi feladat írására szánt időt, írja fel az önállóan vagy segítséggel elvégzett feladatokat és a házi feladattal kapcsolatos észrevételeit. Ugyanezt a gyermek is megteheti a saját házi feladata esetében azzal, ha a házi feladat mellett vagy a leckefüzetében jelzi, hogy számára az könnyen vagy nehezen, hosszú idő alatt, vagy gyorsan volt megoldható, tetszett, ilyet máskor is kér, vagy nem volt a kedvence.
Jó gyakorlat, hálás a szülő, ha tanácsot kap a házi feladat elvégzéshez, segítéséhez. A pedagógus készíthet egy füzetet, amelybe néhány tanácsot rögzít a szülő számára az aktuális feladatokkal kapcsolatban. Például a kis elsősnek: „A gyermek ne az ujján számolja ki a műveletek eredményét, hanem rakja ki piros és kék koronggal, és mindig a pirosakhoz adja a kékeket, majd rajzolja le, és csak ezután írja le a műveleteket és az összeget a füzetébe.”

dl

A házi feladatmennyisége ne okozzon túlterhelést

A túl sok házi feladat napjaink problémája, több európai országban és Kanadában is tiltakoznak ellene a szülők. Magyarországon is általában túlterheltek a tanulók. Az osztályfok növekedésével aránytalanul nő a délutáni tanulásra szánt tananyag. Alig marad idő a szabadidős elfoglaltságokra. Pedig kutatások bizonyították, hogy nem a mennyisége, hanem a minősége által lesz érdemes elvégeznie a tanulónak a házi feladatokat.
A jó házi feladat nem feltétlen kvantitatív, hanem épít a tanulási stratégiára. A jó tanár pedig segít a tanulónak a saját tanulási stratégiája kialakításában (áttekintés, kérdések feltevése, vázlatkészítés, ismétlés, lényegkiemelés stb.) akár úgy, hogy megfigyeli a tanítványa képességeit (akusztikus vagy vizuális tanulás a hatékonyabb), akár azzal, hogy a tanulótársak stratégiái modellként követhetők legyenek. Erre a páros és a csoportmunkák alkalmasak a tanórákon.
Főként a fiatalabbaknál és a lassabban fejlődőknél a minta- vagy analóg feladat adása a megoldási módszer rögzítését szolgálja, és évekig hasznos lehet. De célszerű a tehetségesek önállóságát is fejleszteni, nekik nagyobb szabadságot kell kínálni arra, hogy az érdeklődésüknek megfelelő témákban elmerülhessenek! Lehetséges az is, hogy a házi feladat mint szorgalmi feladat a tanórai munka „továbbgondolandó” változata legyen, ahol önállóan kell továbblépni, ötleteket hozni, annak, aki hajlandó gondolkodni, időt szánni, „megfejteni a rejtvényt”.
Nem szerencsés, hogy amit nem sikerült a tanórán befejezni, azt feladják leckének.
Motiválható a gyermek, ha egy-egy tanítási napon választhat, hogy melyik feladatot végzi el, vagy saját feladatot hoz, kedvenc könyvét, történetét meséli el stb. a pedagógus által előírt, meghatározott helyett.

Egymástól legalább olyan hatékonyan lehet tanulni, mint a könyvekből vagy a tanári ismeretközvetítésből

Az iskolai dinamika a pedagógussal, a tanulótársakkal való együttműködésből, a velük való interakcióból, a közösen létrehozott produktumokból, a reflektálások által jön létre. A gyermek, ha szívesen dolgozik a társaival, a tanítójával, akkor megfigyeli, utánozza, modellnek tekinti őket.
A tehetséges gyermek különösen érett feladattudattal rendelkezik. Tehát vágyik a tapasztalásra, amely motiválttá teszi arra, hogy a hétköznapi tanulási helyzeteken túl új helyzetekbe is betekintsen, kutasson, önállóan is ismeretekhez jusson. A házi feladat alkalmas arra, hogy a pedagógus differenciáljon.
Aki önálló, az maga is aktív részese kell, hogy legyen a feladatválasztásnak! Legyen lehetősége kipróbálni magát egy-egy kihívást jelentő feladatban, kutatómunkában! Tegye próbára magát elemzésekben, magyarázatokban, végezhessen összehasonlítást, amelyet a tanulótársak felé is közvetít! Ha a gyermek belső motivációja által olyan tanulási stratégiát alkalmaz, amely erőfeszítést igényel, akkor mélyebb szintű az információfeldolgozás.
Aki pedig igényli a támogatást, az kapjon lehetőséget a feladatvégzéshez tevékenységre, kapjon több képi szemléltetést, egyszerűbb, apróbb lépésekben haladhasson, változatosan gyakorolhasson! Ha a gyermek saját ütemében haladhat, akkor a házi feladat írása, elkészítése is sikerélményt nyújt.
Az írásbeli és szóbeli házi feladatok mennyisége és minősége igazodhat az optimális terhelés szintjéhez úgy, hogy bizonyos ismereteket gyakorlattal, tevékenységgel erősít meg, lehetőséget adva az alkotókedv kiélésére, így nem válik unalmassá, monotonná vagy túlzottan megterhelővé.
Hétvégére és szünetek időtartamára az 1–4. osztályos tanulóknak nem kell feltétlenül sem szóbeli, sem írásbeli házi feladatot adni. De motiváló a „szorgalmi” feladat, amelyben a szülőkkel külön meg lehet állapodni, vagy érdemes differenciáltan adni, és néhány gyermeknél (szociokulturális hátránya miatt) kivételt is lehet tenni. Ha a diák családi körülményei nem alkalmasak az otthoni feladatvégzésre, kudarcként éli meg majd a gyermek a házifeladat-hiányt. Őket segíti, ha az iskolatáskájukat sem kell hazavinni.
Van olyan iskolapélda, ahol a gyerekeknek nincs külön napközis tanáruk, hanem, azzal végzik el a délután házi feladatotokat, aki az adott tantárgyat tanítja. A pedagógiai munkában ez azért hatékony, mert a pedagógus többet tud segíteni a tanulási folyamatban (elmélyítésben, ismétlésben, rögzítésben, motiválásban).

A tanulási helyzetek, színterek kitágulhatnak és változhatnak. Ha a pedagógus rugalmasan reagál erre, és alakítja kompetenciahatárait, a tanítványaival elért eredményei a képességkibontakoztatásban, az oktathatóságukban, a nevelhetőségükben, személyiségfejlődésükben megtérülnek.

  [1] National Foundation for Educational kutatása. Beszéljünk a házi feladatról! Új Pedagógiai Szemle, 2003. szeptember

 Szabó Ottilia

Forrás: http://www.ntk.hu/web/10801/tartalom/list/50503117

Kategória: Diszkalkulia, Diszkalkulia terápiája, Diszkalkulia tünetei, Dyscalculia, Házi feladat, Matematika, Szabó Ottilia, Számolás, Szülők