A diszkalkulia jelenlétének legfeltűnőbb jele lehet, hogy a mindennapokban amúgy jól teljesítő gyermeknek súlyos problémát okoz a dolgok megszámlálása, a számnevek használata, a számsorban a számok helyének felismerése, és csak nagy nehézségek árán, vagy átmenetileg képes figyelni a számokra, számszerűségekre, a matematikai kifejezésekre, fogalmakra. Nehézséget okoz válaszolnia az olyan kérdésekre, mint, hogy több-e, mennyivel több, mennyit adjak hozzá, mennyivel lett kevesebb.

Annál az óvodáskorú kisgyermeknél, aki nem képes halmazokba rakni, csoportosítani szín-, méret-, formaazonosság szerint a tárgyakat, gyanújel lehet ez a hiányosság. Ilyenkor érdemes figyelni, hogy ki tud-e rakni formákból szabály követésével sorozatokat, un. ritmusokat épít-e. Milyen a játéka, szívesen játszik-e lego-val, puzzle-lel, vagy monotonabb-e a játéka, kevésbé konstruktív-e, mint kortársaié. Ezek mind figyelmeztető jelek.

Ám óvodás korban még csak a diszkalkulia-veszélyeztetettséget állapítják meg a szakemberek, nem mondják ki a tanulási zavart.

Ugyanakkor érdemes ismerni, hogy azok a kisgyermekek a leginkább veszélyeztetettek fejlődési-, tanulási zavarokra, akár diszkalkuliára, akiknél a mozgás-, a beszédfejlődés, vagy viselkedés alakulása nem volt egyértelműen harmonikus, akár ütemük, akár fejlettségük tekintetében. Ha egy gyermek nem rajzol, nem szívesen használ eszközöket, érdemes a számolási stratégiáit – ha van- megfigyelni. Az egyébként jó, vagy átlagos képességű gyermeknél is megfigyelhető, hogy komolyan küzd a számossággal, nem is használja a számneveket (nem mondja meg életkorát, a dolgok számát), kis mennyiséget sem képes azonnal azonosítani, csak egyesével. Vannak olyan kisiskolások, akik szinte mindenben elvártan teljesítenek, kivéve a matematika területén, hiszen a számosság használatával van gondjuk.

Abban az életkori szakaszban, amikor a matematikai készségek a legdinamikusabban fejlődnek, azaz 7-10 éves korban, a diszkalkuliás gyermekek számára még gyakran az is problémát jelenthet, hogy egy tárgykupacban egy elemet csak egyszer számláljanak és egyet se hagyjanak ki. Míg a kortársaiknak semmi gondot nem jelent a számok és a matematikai jelek kimondása, ők bizonytalanul azonosítják. A számokat „kiragadva a megszokott formájukból”, pl. más méretben, más színben, vagy pl. szaggatott vonallal leírva látva, már nehezen, vagy egyáltalán nem ismerik fel.  Amikor erősen koncentrálnak, képesek akár jól megoldani a feladatot, viszont figyelmük gy hamar elfárad és egyre több hibát véthetnek.

Új feladathelyzetben is a már ismert, előzőleg alkalmazott számolási stratégiát ismétlik. Nem ritkák az olyan hibák, amikor a tanító már a számok leírásakor is hibát lát, ilyen a szám-, a 0 betoldása (pl. 403 helyett 4003). A diszkalkuliások azok, akik könnyen eltévesztik a számokban a számjegyek sorrendjét (pl. 74 helyett 47-et írnak le).

A műveleteket hosszú évekig egyesével számlálással végzik, és nem gyorsul fel ez az idő, még az egyszerű, egyjegyűek esetében sem, mert nem alkalmazzák a hatékonyabb stratégiákat. Nem érzékelik pontosan a műveletek által megjelenített mennyiségi változásokat (pl. 13 – 4 = 17). A helyiértékeket a számokban többnyire csak mennyiségileg érzékelik, nem nagyságbelileg (pl. 10 meg 30, az szerintük csupán négy). Szám- és szövegemlékezetük kis terjedelmű, az egymás után sorolt adatokból keveset tudnak felidézni. A szöveges feladatokban önállótlanok, mert a matematikai tartalmukat nem azonosítják be.

A beavatkozás minden ilyen esetben sikeres lehet, de szükséges az állapot részletes, komplex feltárása és sérülésspecifikus terápia.

Szabó Ottilia

Az otthoni fejlesztéshez is jól használható füzeteket, számolólapokat állított össze a Dyscalculine szakembere, amelyek itt érhetők el>>>

Tudj meg többet a diszkalkuliáról>>>