A XV. században a “lusták szorzásának” vagy a kényelmesek számolásának nevezték ezt a módszert.
Ugyanis, aki a kis számokkal tudott szorozni, az 6-tal, 7-tel, 8-cal, 9-cel való szorzásnál is hasonlóan számolt. Aki tudta 1-5-ig a szorzótáblát, annak a nagyobb számok szorzásán alig kellett gondolkodnia.

Például:- Mennyi 8 X 7?
1. Mindkét szám mellé azt a számot írták, amennyit hozzá kell adni, hogy 10 legyen! (8 mellé 2; 7 mellé 3 került)
2. A szorzat 1. számjegyét (a tízesét), a leírt szám, és az egyik tényező különbsége adta. ( 8-nak és 3-nak is, és 7-nek és 2-nek is: 5)
3. A szorzat 2. számjegyét (az egyest) a két beírt szám szorzásából kapták (2 X 3 = 6)
Tehát: az 56-ot.