Ha nem megy a matematikatanulás, ha sorozatos iskolai kudarcok érnek egy gyermeket, hasznos tudniuk a szüleiknek azt, hogy a gyengébben számolás okai és  tünetei különbözőek lehetnek.

Nem csak gyermekük matematika tantárgyi teljesítményét, hanem az élet minden színterén megnyilvánuló viselkedését is ismerniük, figyelniük kell.

1. Vannak gyermekek, akik praktikusan, a mindennapokban, iskolán kívül jól boldogulnak: találékonyak, aktívak, ötletelők, miközben pedig minden iskolai, tanulási tevékenységben (matematikában, és az olvasásban, írásban is) lassabbak, nehézkesebbek, jelentősen lemaradók. Nekik kiterjedt – több területet érintő – a tanulási problémájuk, valószínűleg  részképesség-zavaruk van. A szülők esetükben, gyakran csak későn jönnek rá a problémákra, mivel egy másik gyermeket látnak otthon, mint amilyennek tanítóik látják gyermeküket az iskolában.

2. Azonban a szülő számára nyilvánvaló a lemaradás, azoknál  a gyermekeknél, akik mindenben önállótlanabbak, lassabbak. Akik szociális és érzelmi dolgaikban, általános önkiszolgálásukban ugyanúgy segítségre szorulnak, mint, ahogy a tanulásos szituációkban – és  így, a matematikában is. Ők tanulásban akadályozott, valószínűleg alacsonyabb értelmi képességgel élő gyermekek. A szülők otthon ugyanúgy látják nehézségeiket, bizonytalanságukat, mint a tanítók.  Gyermekük fejlesztésének megszervezését akár iskolás kor előtt, a korai életszakaszokban már megkezdték.

3. És vannak azok a rosszul számoló gyermekek, fiatalok, akinek viszont  szinte csak a számolásos feladathelyzetekben, a „számos” tantárgyakban (matematikában, fizikában, kémiában, történelemben, földrajzban) problémájuk az alulteljesítés. Addig, amíg egy óra, vagy egy hőmérő leolvasására szinte képtelenek, addig más dolgokban,  kortársaikhoz hasonlóan, vagy még jobban boldogulnak. Ők leggyakrabban diszkalkuliások.

Milyen tanulási  tünetei vannak – első esetben – a problémának?

Akinek kiterjedt tanulási zavara van, annak a számolási problémák mellett az olvasás, szövegértés, az írás, helyesírás készsége is fejletlenebb. Olvasásban sok betűtévesztés, írásban a tagolási hibák magas száma, és a matematikában pedig a számsor kialakulatlansága, a szöveges feladatok meg nem értése okozza a gyenge teljesítményt, ebből következő önbizalomhiányt, és a tanulási kudarcokat is.

A második csoportba tartozók is gyengébbek matematikából. Ők mindenben lassabbak, nehézkesebbek.  Olvasás órán ugyanúgy, mint technika, vagy testnevelés órán, a napköziben, vagy a szabad játékban. Nehezebben találnak maguktól időtöltést, önállótlanabbak, gyámoltalanabbak. Őket szinte mindenben segíteni kell, és ezt megvárják, elvárják, elfogadják a tanítóiktól,  a tanulótársaiktól, a szüleiktől, a testvérüktől. Ők az elemi számolással még boldogulnak, csak a logikai és az összefüggéslátásuk gyenge, így igazán az elvontabb témakörökben akadnak el. Gyakran éppen azért derül ki később a súlyos számolási problémájuk, mert a kisebb számokkal egészen jól elboldogulnak.

Ennek éppen az ellenkezőjét produkálhatja az, aki diszkalkuliás. Nem ritka az, hogy ők elvontabb szinteken boldogulnak, és az elemieken vész el tudásuk. A 2-höz a 3 hozzáadása, nekik ugyanannyi idő alatt sikerül, mint egy, egy ismeretlenes egyenlet elvégzése. Emellett pedig nagyon jól kompenzálnak, keresnek egyéni utakat arra, hogy a környezetük előtt ne kelljen látványosan felfedni hiányosságaikat.

Aki diszkalkuliás, az a kis mennyiségek felismerésében, de a téri-, idői viszonyok megértésében, a ritmusokban is bizonytalan. Van, aki az egészen kis számokkal is nehezen végez műveleteket az ujjai nélkül. Évekig nem jegyzi meg a szorzást. Küzd a számok nevével, leírásával. Majd végül megtanul számok nélkül úgy boldogulni, hogy a számológéppel, vagy a telefonja billentyűzetével helyettesíti a számolást, Versként rögzít és idéz fel műveleti eredményeket.  Nem szorul azonban segítségre abban, hogy az élet más területén feltalálja magát, Van kedvenc időtöltése, sikerélményt nyújtó tevékenysége, gyakran helyettesíti a matematika órai örömöket  az olvasással, a zenével, rajzolással, vagy hívja fel tehetségére a figyelmet a sportban.

Minél közelebbről ismeri meg, és minél többet tud egy-egy problémáról a szülő,  annál  pontosan tudja majd, merre induljon el, és miként segíthet gyermekének.