„Egyedül senki nem lát messzire, csak ha óriások vállára áll” (Isac Newton)
Sajátos nevelési igényű gyermek, mert matematika tanulási zavara van…
Számokat ír, másként látva a számok világát. A 205-öt 2005-nek írja. A 620-at 60020-nak. Számokat olvas, és a 3405-öt úgy olvassa, hogy harminc-négyszázöt…. Ha azt kérdezem mennyi a 200 meg 50, akkor ő is kérdez válasz helyett, hosszas gondolkodás után, hogy talán 700?
A matematika tanulási zavar esetében bizonyos képességek, olyanok mint az absztrakt vizualitás, tér – idő és ritmusérzékelés vagy egyes gondolkodási műveletek, fejlődése eltérő. Tünetei jól elkülöníthetők más, atipikus fejlődési állapotoktól, így az alacsony értelmi szinttől is.
A számolás tanulásakor dekódolást végez az agyunk: gondolattá alakítjuk a vizuális kódokat, a hallott jeleket vizuális kódokká, és számláláskor, számoláskor attól függően, hogy fejben vagy írásban végezzük szintén kódolt információkat reprodukálunk. Ehhez olyan pszichikus funkciók ép működése is szükséges, mint az emlékezet, a figyelem, az észlelés (hallás, látás, téri tájékozódás) és a motorium (mozgás). Hosszú évekig kell gyakorolnia az agynak a számolást, mire a számokkal kapcsolatosan kialakul az érzék, az intuíció.
Akinél ez nem történik meg, ott ezek a funkciók sérültek. Elkülönítünk szerzett (meglévő elvesztésekor) és fejlődési (veleszületett) számolási zavarokat.
A megkésett, lelassult, vagy másként fejlődő részképességek egészen korai gyermekkorban felismerhetőek. A diszkalkuliások 20-30%-nál megkésett mozgás, gyengébb a tér-idő, ritmusbeli tájékozódás, vagy az emlékezet, figyelem. Ha a fejlődés eltolódik az negatívan hat a számfeldolgozásra, a fogalomépülésre.
Az iskolai sikertelenséget okozó számolási zavarokról egyre többet beszélnek, és egyre többen kutatják napjainkban is. A legfrissebb kutatások szerint a gyermekeknek akár 5-6 százalékát is érinti ez a probléma, éljen a világ bármelyik országában.
Egy ötödikes diszkalkuliás diktálás után nem tudja leírni a négy- ötjegyű, vagy annál nagyobb számokat, és fejben számolva nem tudja, hogy a 700 az, 200 meg 500, és nem 20 meg 500. Nem érti, hogy 3 százas és 2 ezres az miért nem 5?
Mégis ugyanazt tanulja matematikából, mint osztálytársai. Hogyan képes erre? Lemarad.
Mit kell tenni? Ki állapítja meg a diszkalkuliát, mely súlyos tanulási zavar…
Bár a gyanújeleket, a számolási zavar veszélyeztetettséget már óvodás korban fel lehet ismerni jellegzetes jegyei alapján, magának a tanulási (számolási) zavarnak azonosítása iskolás korban lehetséges. Az időbeniségnek, a korai időszakban történő azonosításnak fontos szerepe van.
A diagnózis felállítása az országos vagy megyei, fővárosi szakértői bizottságok, tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok szakemberinek feladata.
Ők állapítják meg a veszélyeztetettséget óvodás korban és a diszkalkuliát az iskolás korúak esetében, mellyel a gyermek sajátos nevelési igényre jogosult. (Ezt a kifejezést a köznevelési törvény és rendelkezései szerint alkalmazzák). Ugyanígy jogi kategóriák szerinti a számolási zavarral küzdők ellátása, és a normatív finanszírozása is. A sajátos nevelési igényű gyermekek különleges gondozása érdekében habilitációs, rehabilitációs foglalkozást kell szervezni.
A diszkalkuliás gyermekek tipikus fejlődésű társaikkal való együttnevelése cél, mely akkor sikeres, ha ezeken a rehabilitációs órákon és a tanórákon is történik az eltérően fejlődő funkciók fejlesztése és differenciált oktatás valósul meg. Gyakran szükséges több terület együttes fejlesztése. A mozgást, és észlelést fejlesztő kognitív terápiákkal, a hiányok rendezésével vagy adott funkciók újratanultatásával a diszkalkulia prevenciót vagy reedukációt ki kell egészíteni.
Ha a gyermek/tanuló időben megkezdett, intenzív terápiában részesül súlyos matematika tanulási zavarának csak maradványtünetei lesznek, amely már nem gátolja felnőttként a munkavállalásban, boldogulásban. Ez azonban hosszú évek korrekciós munkájának eredménye, amelyhez mind a pedagógusnak, mind a szülőnek félelmek, előítéletek nélkül, a gyermek korai életszakaszában fel kellett vennie a kapcsolatot a szakszolgálatok (nevelési tanácsadók, szakértői bizottságok) szakembereivel.
(Szabó Ottilia)